A
Labor Galéria kiállítóterében Pacsika Rudolf LÁNCOLATOK című
kiállításán DLA-programjához kapcsolódó kutatásainak és
tapasztalatainak képi és interaktív részét prezentálja.
Megfigyelt területe a szimbólumátöröklődések és a kulturális
jelenségek asszociációs kapcsolatai. A témához kapcsolódó
gyűjtéseket, interaktív szituációkat, kisebb játékokat mutat
be, továbbá három, a megfigyeléseit komplexen összegző művét.
Mivel
a kiállítás ideje alatt a művész a helyszínen tartózkodik, a
bemutatóhoz permanens tárlatvezetési program kapcsolódik.
A
kiállítás április 11-12-én tart nyitva (hétfő-kedd) naponta
14-18 óráig vagy előzetes megbeszélés alapján (telefon:
306176750) Labor, Budapest, V. Képíró utca 6.
http://labor.c3.hu/
A később elkészült doktori disszertáció:
http://doktori.mke.hu/sites/default/files/doktori/Pacsika_DLA_170210.pdf
A kiállítást két úgy nevezett 'captcha'-kapu és három téri-tartalmi egység alkotja:
I. Captcha kapu I.
II. Inspirációk
III. Captcha kapu II.
IV. Szintézisek
V. Alkotások
I.
Captcha kapu I.
A
kiállításra egy analógiai megfejtést követően lehet belépni.
Amennyiben
valaki a megfelelő logikával párosítja egymás mellé a
szimbólumokat, ezzel a mozdulattal egy nagyon egyszerű, mechanikus
zárat is felold, ami lehetővé teszi a kiállításra való
bejutást. (Amennyiben az alkotó arcképét egy majommal azonosítja a látogató - a híres filmrendező képe helyett - a kapu zárva marad.)
A bejutás katarzisza:
II. Inspirációk
Az
első teremben a doktori kutatások témáját inspiráló alkotások
kerültek bemutatásra.
Az
amszterdami Tropenmuseum egykori időszakos kiállítása ('From
Siberia to Cyberspace' – 1997-1998).
A
falon egy interaktív tábla, ami a kiállításon szereplő
jelsorozatot mutatja be illetve késztet további asszociációk
létrehozására.
Vázlatlapok David
Weiss Die Wandlungen című vázlatkönyvéből. Weiss asszociációkra alapított vázlatsorai erőteljesen
kapcsolódnak kutatásaimhoz.
Forrás: David
Weiss (1946 – 2012) Die Wandlungen, Edition Patrick
Frey, Zürich, 2014
A
Gruppo Tökmag kutatásai
A Gruppo
Tökmag művészei hosszú évek óta intenzív
graffitti kutatásokat folytatnak a városok közterein. Egy
vázlatrajzukból vált ismertté számomra, hogy e motívumok között
ők is az enyémhez hasonló módon próbálnak rendszert felépíteni.
Létrehoztak egy jel-térképet, ami eredetileg azt igyekezett
felderíteni, hogy a „RAP” -felirat milyen más logókhoz
kapcsolódik, illetve azok milyen vizuális vagy tartalmi
kapcsolatban vannak továbbiakkal. A hálózatukban az utca
valamennyi szimbóluma előfordul a pop-kultúra emblémáitól
kezdve a cégek logóin keresztül a politikai, vallási jelképekig.
Ezt a hálót mind szitanyomatban, mind egy múzeum-homlokzati
freskójaként megjelenítették.
Részletek
Karen Ferrari Decoding
Lady Gaga's Bad Romance című
videójából. A művésznő szemiotikai és spirituális szempontból
elemzi akkurátusan az egyébként rendkívül kommersz videoklip
minden egyes részletét.
Karin
Ferrari 'Decoding Lady Gaga's Bad Romance' című videója; 2011,
24:55 - Analysis and interpretation of the occult imagery
used in Lady Gaga's Bad Romance
Forrás:
http://www.karinferrari.com/index.php/de/decoding-the-whole-truth
III. Captcha kapu II.
Azok, akik a tartalmi-szerkezeti hasonlóság szerint fordítják el a zár gombját, (vagyis a sündisznó képét a sertés és nem a hajkefe ábrájával egyeztetik) a jobb oldali ajtó nyílik ki. Ebben az esetben a következő térbe lépve az „egy és többértelműség posztamensét” olyan szögben láthatja, hogy a világoskék faragvány egy többértelmű kis szöveg (ez esetben: „ÉL”) sziluettjét mutatja a belépő felé. (Egy jelölt, több jelölő.)
Aki viszont a formai azonosságot találja elsődlegesnek (vagyis a sündisznó-hajkefe analógiát), annak a bal oldali ajtó tárul fel. Így ugyan azon a plasztikán egy képi szimbólum – ez esetben egy hold – körvonalát láthatja. (Egy jelölő, több jelölt.)
IV.
Szintézisek
Kutyák
(Canis
lupus familiaris),
amelyek minden egyes példánya inkább emlékeztet minket valami más
állatra, mint éppen kutyára. Kérdés, hogy miképpen működik
bennünk a kategorizáció? Ha valami jobban hasonlít egy medvére,
oroszlánra, macskára, farkasra, őzre, sakálra, stb., mint a
fogalmat hordozó formára, mi egyértelműsíti mégis ezen
élőlények kutya (Canini) jellegét?
-
saját gyűjtés
UFO-design
történet
UFO-felvételek
és rekonstrukciók kronológiai gyűjteménye. Egy időben föltűnt,
hogy az ötvenes-hatvanas évek reklámjaiban az autók és a repülő
csészealjak bizonyos részletei emlékeztettek egymásra.
Kísérlet
arra, vajon az UFO-k megjelenése követi-e az illető kor
formatervezés-divatját? Ebben az esetben ugyanis vagy a
földönkívüliek haladnak a korral, esetleg a világ divatját
meghatározó design-erei táplálkoznak valamiképpen a
földönkívüliek formavilágából. Ha nem, akkor pedig az UFO-kat
észlelő emberek vetítik rá saját, aktuális környezetük
formavilágát az általuk észlelni véltekre.
-
saját gyűjtés
Színes
könyvespolc
A
tudás kategorizációjának egy szokatlan módja.
Alapélmény:
fiatal lány könyvespolca Csíkrákosról
Kép:
facebook
V.
Alkotások
'Cím
nélkül' –
2008
toll,
akvarell, 28
x 21 cm
A
képen egy lakótelep felülnézeti képe. Noha az alaprajz egy, a
társadalom és világjobbítás, a felvilágosodottság ígéretét
magában foglaló geometrikus modernista konstrukció, az épületeket
környező zöldbe beletaposott ösvények az ott lakók ezzel össze
nem illő magatartásának manifesztumai. A polgáriasodottság
hiánya, huliganizmus, hanyagság vagy az egyén önkéntelen
lázadása az ideológiai reprezentáció által meghatározott
formák ellen?
'Expanding
innovation' –
2005
fa,
fém, 185 x 70 x 75 cm
Konspiráció-Teória
Generátor –
2003
interaktív
computer-installáció
fa,
fém, számítógép
A
mű az interneten is működtethető:
(először
kattintás a megjelenő képre, aztán pedig a „SPACE”-billentyű
lenyomásával lehet az összeesküvéseket generálni).
A műről a doktori disszertációban egy külön fejezet foglalkozik. Ez a rész itt is elolvasható:
-
(intenzio
auctoris)
A
befogadás-értelmezés körüli vitában gyakran értelmezési
szempontként vetődik
fel az alkotó intenciója. Az olvasási gyakorlatok utolsó
darabjaként erre teszek kísérletet azzal, hogy egy saját
alkotásomat mutatom be. Külön indokolja a figyelmet az, hogy ez a
régebbi művem
is szerepel a mestermunka-kiállításomon.
A
Konspiráció-Teória Generátor egy olyan interaktív alkotás, ami
a kocsmai nyerőautomaták
- népszerűbb
nevén a félkarú
rabló
– technikai szisztémáját sajátítja ki. Vagyis az alkotói
akarat a befogadó aktív részvétele és az alkotás automatizmusán
keresztül érvényesül. Egy montázsgép, ami az asszociációt és
a montázs befogadásának a reflexeit használja. Ebben az
alkotásban sok, az esszémben leírt tapasztalat összegződik.
Nem
tekinthetjük járatlan útnak egy szerencsejáték-gép
alkalmazását, mivel már többen alkottak hasonló elven működő
szerkezeteket a művészet
története során. A művészetben
mindig is kihívás volt az inspiratív helyzetek generálása és az
alkotói módszerek modellezése. A véletlenek provokálására
törekvő
szürrealisták például szintén törekedtek az esetlegesség
fölötti uralomra, és ismételhetővé
tételére. Az akció-festők
vagy a tachiszták vászon-alkotásainak 'közvetlen'
véletlen-alkotásával szemben, ebben a 'közvetett' módban az
eszközt illetően
nagyon is megtervezett a véletlen létrehozásának az automatikus
folyamata.2
Ebben csak az odavezető
út kiszámított, a végeredmény nem látható előre.
A
mű
két kreatív egységből
tevődik
össze:
egyrészt a számítógépből
és a monitorból álló elektronika, másrészt az azt védő
burkolat.
A
gép homlokzatán olyan képpárok jelennek meg, amik valami banális
formai hasonlóság alapján kerültek egymással kapcsolatba. A
készülte idején talán nem volt tudatos, de utólag úgy vélem,
hogy a Koolhaas 'Content' című
kiadványában található tipográfia, design és képözön
inspirálhatott. Tetszett az asszociációk könnyed alkalmazása, a
szellemessége, az a laza képszerkesztés, amiben nem volt zavaró a
gyűjtött
vagy talált képek pixelessége sem.
A
homlokzati montázs központi eleme egy korábbi kollázsom, amiben a
jól ismert Brueghel festményen látható épülő
Bábel-tornyára úgy montíroztam rá Tatlin 3. Internacionálé
Emlékművét,
mintha az befejezetté egészítené ki a meg nem valósult
építményt.
Amíg
a nyelvnek megvan az a Bábel-toronyhoz kötődő
mitológiája, miszerint az Úr az emberi nyelv
összezavarásával
akadályozta meg az emberek azon törekvését, hogy fölérjenek
hozzá, addig nem tudom, volt-e ehhez hasonló törés a vizuális
nyelvezetben? A Sapir-Whorf-feltevés szerint szoros meghatározottság
van a nyelv kategóriái, szerkezete és világ-észlelési módjai
között. Ezek szerint a nyelvek összezavarodásával a velük
összefüggésben lévő
gondolkodásformák is eltávolodtak egymástól. Kérdés, hogy a
képnyelvvel történt-e hasonló megosztás a globális kultúrában
avagy az emberiség a szimbolizáció szintjén megőrizhette
információs egységét?
A
homlokzati rész alatt található az a gomb, amivel a mű
befogadója a generátort működteti.
A
montázs-gépben három kis vízszintes ablakocskában pörögnek a
random-szerűen
egymás mellé kerülő
információk. A baloldaliban események vagy más jól ismert hírek
jelennek meg, míg a másik kettőben
olyan személyek, intézmények, terrorcsoportok vagy egyéb
szerveződések
nevei, akik mindezt konspiratív módon elkövethették.3
Évszázados
eszköze az alkotásnak az az automatizmus, ami ezeket az
összeesküvés-elméleteket is gerjeszti. A dada és a szürrealisták
tudatosan kísérleteztek vele, szerintük a véletlen az egyedüli
esélye az olyan tartalmi relációknak, amik még megkíméltek a
hamis tudattól és az ideológiáktól.
A
szcientista gőgöt,
az utópiákat túlélő
technikának is van valami olyan ígérete, hogy megold valami olyat,
ami fárasztó vagy amire nem lennénk képesek. A szerszámok és
így a gépek az emberi feladatokat átveszik helyettünk, vagyis a
testünk olyan apparátusai, amiket egy fajta protézisnek
tekinthetünk. Peirce meghatározása szerint jel az, ami valamit
helyettesít. Ebben az esetben nyilván az agyunk bizonyos funkcióit
pótolja az apparátus.
A
gép személytelensége több szempontból is előnyös.
Megspórolja például azt a munkát, amit a montázselemek
felidézése jelent az agyunk memóriaraktárának mélyéből.
De ez a kényelem annak a polgárnak a konformizmusa, aki a gépekhez
és a hírekhez, mint fogyasztó viszonyul. Olyan híreket fogyaszt,
ami neki tetszik. Arról a világról és csak azt a hírt fogja
meghallani, ami megerősíti
a korábbi információkat.
Ellis
stimulációs játékelmélete szerint a játék feladata az
érdeklődésnek
és az izgalmi állapotnak a fenntartása. További elméletek
szerint a játékok az újdonság, a disszonancia élményét keltik,
vagy éppen a környezet ellenőrzésének
szükséglete dominál. A
kompetencia, illetve a hatásosság érzése kellemes, az
ember élvezi, ha ő
lehet az ok.4
Ilyenkor
az az ösztön elégül ki, amely szeret azonnali megoldásokat
találni. Egyfajta biztonságérzetet jelent az, hogy tisztában
vagyunk a tényekkel, kontrolláljuk a környezetünket. A
bizonytalanság zavaró, terheli a mentális az energiát.
Mivel
a kategorizációnak létezik egy jutalmazó-funkciója,
ez a szerkezet segít hozzájutni ehhez a megkönnyebbüléshez.
Egy
bolgár esszékötetben olvastam5
a gondolatmenetet, miszerint a hírek fogyasztója csak arra az
eseményre nyitott, amire az illető
témában már van egy korábbi előképe.
Azt a sémát például hogy „Balkán” a nyugati – vagy magyar
– olvasó csak olyan hírrel együtt tudja befogadni, ami ehhez a
fogalomhoz konnotálódik. Bármi ettől
eltérő
információ egyszerűen
képtelen ráragadni a sémahálójára, ezért is olyan nehéz
változtatni az előítéleteken.
Az,
hogy az igazságnak számtalan magyarázata lehet, nem csak a magukat
megdönthetetlennek vélt tételek önhittségét, de reményem
szerint valahol talán a relativizmust is ironizálja.
A
montázselemként megjelenő
események valódiak: az emberek szenvedése vagy halála reálisan
megvalósult tény. Mégis az az érzésünk gyakran, hogy nem a
valóság részei, hanem egy kreált univerzum alkotóelemei. Az
eseményeket, tragédiákat, híreket nem csak közvetíti a sajtó,
hanem kreálja is. A reálisat a reális jele helyettesíti. „Ha az
esemény reprodukciós formájában társadalmilag fontosabbá válik,
mint eredeti állapotában, akkor az eredetinek a reprodukció után
kell igazodnia, tehát az eredetinek a saját reprodukciója puszta
matricájává kell válnia.”6
Egy konstruált valóság, amiben a hírekben szereplők
egyénisége is konstruált. (Nyilván ebben az esetben a
„konstruált” - terminus se mellőz
minden paranoi-át, a fent leírtaknak is van némi
összeesküvés-íze.)
Alkotásom
egy fajta „luddita” szerepet betöltő
gép, ami a sajtó-manipulációk-szisztémáját dekonstruálja. A
kis ablakokban megjelenő
'event'-ek vagy szereplők
a degradálandó zsurnaliszta nyelv részei.
A
személytelenség a „fogyasztó” pozíciója, mivel el tud bújni
a véletlenszerűség
mögött. Felmenti magát a kimondott szó visszavonhatatlan
felelőssége
alól.
A
gép érzéketlen működésének
kontrollálhatlansága sorsszerűnek
hat. A dolgok tőlem
függetlenül megtörténnek, nincs hatásom rájuk. A felelősség
elutasítható, nem vagyok elszenvedője
mindannak a pszichikai érzelemnek, amit az illetékesség
jelent. Ez a gép megspórolja az utat az igazság felé, egy
hipotézis-kreátor. Felszínre hoz, kiderít dolgokat, de nem
Sherlock Holmes logikai módszerességével, hanem a babona erejével
és szuggesztivitásával.
Bármely
felmerülő
kép vagy szöveg beindít bennünk egy gondolati láncolatot. A
fogalomhoz kapcsolódó konnotációk működésbe
hozzák érzéseinket és előzetesen
kialakult sémáinkat. Ez esetben szó szerint megvalósulhat az
Erdély által említett Bódy-féle „flipper-struktúra”, amikor
is egy impulzus hatására a gép minden lámpája – ez esetben az
értelmezés – kigyullad.7
Ha az előkép
nem egyezik az újonnan tapasztalttal, az egy olyan pszichikai
feszültséget jelent, amit a befogadónak le kell tudnia dolgoznia.
Vagy elfogadja – de ebben az esetben elfojtja magában az előző
ismereteket, vagyis egy döntéssel letiltja az újra és újra
feltörő
kételkedést. Más esetben az új impulzust utasítja el.
Mindazonáltal
meggyőződésem,
hogy a dolog valós élethelyzetet modellez. Számtalanszor fordul
elő,
hogy olyan új információ birtokába jutunk, amit nem tudunk
beépíteni az eddigi ismereteinkbe. Tekinthetjük egyfajta
montázs-elemeknek azokat a tudatunkban ellentmondásba kerülő
tartalmakat, amelyek azt a kellemetlen, feszültséggel teli
állapotot hozzák létre, amit a pszichológia kognitív
disszonanciaként8
ismer.
A lélektan szerint ilyenkor indulatot érzünk – például
önigazolást keresünk - vagyis az analógia-katharzis vagy
feszültség sokkal több, mint esztétikai kérdés.
A
jelenségre nagyon hasonlít az a munka, amit kulturális
asszimilációnak
neveznek. Oscar
Bätschmann9
Panofskyt, illetve a múzeumigazgató Paulit idézi a hamburgi
Kunsthalle-ban 1919-ben kiállított Franz Marc A
mandrill
című
expresszionista festményével kapcsolatban, miszerint a mű
az érthetetlenségével töltötte be szerepét. A megértés, az
interpretáció munkája ebben az esetben is a
hagyomány-összefüggésbe való bekerülés folyamataként fogható
fel. Ez jelenti azt a szellemi aktivitást, aminek eredményeképpen
a még oly különböző
kulturális differenciák is kiegyenlítődnek.
2A
'közvetlen' és a 'közvetett' véletlenalkotásról lásd: 2.3.1;
53. oldal
3Az
alkotás nem csak megtekinthető,
de működtethető
is a világhálón: http://pacsika.com/generator.html
(először
kattintás a képre, majd a „space” - gombbal lehet a
hipotéziseket generálni)
4HANKISS
Elemér: Az emberi kaland; Helikon, Budapest 1998; 155. o.
7ERDÉLY
Miklós: Montázsgesztus és effektus; 1995
In: Erdély Miklós: A filmről.
Szerkesztette: Peternák Miklós. Tartóshullám, Budapest, 1995
8FESTINGER,
Leon: A kognitív disszonancia elmélete; Osiris, Budapest, 2000
